Táncosként mindig is különleges kapcsolatot ápoltam a művészettel, a mozgással és a kifejezés szabadságával. Ezek vegyes és különféle formáival, és a szabadsággal (kicsit a „szabadossággal” is) úgy általában. Azonban, ahogy egyre mélyebbre merültem ebben a világban, és ahogy a nyomás egyre nőtt a karrierem miatt, úgy kezdtem egyre inkább elveszni a stressz és a szorongás labirintusában. A tánc már nemcsak örömforrás volt számomra, hanem egyfajta kényszer is, ami lassan elkezdte beszippantani az életem minden területét.
Megijedtem, hogy mit okoz ez. Egyre többekkel beszélgettem a témában és rájöttem: nem én vagyok a legnagyobb bajban, mert messze nem vagyok egyedül a problémám elmélyülésében. A „művészkávézók” az éjszakába, sőt hajnalba nyúló mulatások és búfelejtések a város egyik ismert „művészkocsmájában” kitermelték már a táncos világ sérültjeit, „hajótöröttjeit” régóta. Egy táncos ismerősöm közeli ismerősének segítségre volt épp szüksége, mert alkoholproblémái voltak.
Ekkor találkoztam az addiktológiai konzultáns fogalmával, és megismertem a felepulok.hu oldalát. Az elsőízben megfogalmazódó lelkesedésem arra irányult, hogy látszólag ez egy barátságos, érthető és támogató közeg ez, ahol valóban segítséget lehet kapni. Tovább is olvastam, nem csak a honlapon, de szerte az interneten és rájöttem: nem csak látszólag. A felepulok.hu kialakítása egyszerű, de reménykeltő volt, nem tartalmazott felesleges információkat, de a lényegről mindig mindent, ami azonnal megnyugtatott. Egy olyan netes szigetnek tűnt, ahol megértik az embereket, és valóban segíteni akarnak nekik.
Egészen odáig tudnak nyújtózkodni a segítésben, hogy bentlakást biztosítanak egy vidéki rehabilitációs programra. Ezen információ birtokában már tovább is meséltem ezt a dolgot az érintett ismerősének. És itt kezdődött (pontosabban az addiktológiai konzultánssal való közös munka után) az említett idősödő táncos felépülésének története!
Azóta eltelt jó pár hónap. Úgy tudom, az illető bekerült a 28 napos programba, amelyen hasonló betegeknek segítenek. Ilyen visszajelzések jönnek felőle (ha jól tudom, ő nem kérte a mindenkinek járó anonimitást az saját ismerősi körén belül – bár a Felépülők biztosítják ezt –): „Nem volt könnyű folyamat, de minden egyes alkalommal, amikor találkoztam újra a családommal a program alatt, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy kicsit könnyebb a lelkem. Ez az egész megtanított arra, hogy hogyan vegyem vissza az irányítást az életem felett, és hogyan találjam meg újra a tánc örömét anélkül, hogy az kényszeres szorongássá válna. Így már nem kellett az alkohol búfelejtőnek”.
A felepulok.hu különlegessége abban rejlik, hogy nem egy sablonos, egykaptafára kidolgozott módszert alkalmaznak, hanem a létező legjobb utat próbálták megtalálni a segítés folyamatában. Az oldalon található blogbejegyzések, tanácsok és történetek rendkívül inspirálóak voltak számomra is. Látva mások küzdelmeit és sikereit, ráébredtem, hogy nem vagyok egyedül én sem a problémáimmal.
Ezen történet során nem csak az menekült meg a baj elől, aki közvetlen kapcsolatba lépett a Felépülőkkel, hanem én is, az elbeszélt történetek feldolgozása által. Nem csak a tánchoz való viszonyomat sikerült helyretenni, de az életem más területein is pozitív változásokat értem el. Megtanultam, hogyan osszam be jobban az időmet, hogyan építsek be egészséges szokásokat a mindennapjaimba, és hogyan maradjak hű önmagamhoz még a legnagyobb nyomás alatt is.
Összegzésül, ha bárki hasonló helyzetben találja magát, csak bátorítani tudom, hogy vegye fel a kapcsolatot egy szakemberrel. Az addiktológiai konzultáns és a felepulok.hu nem csak egy szolgáltatás, hanem egy valódi támogató közeg, ahol tényleg segíteni akarnak és tudnak is. Ez a tapasztalat nemcsak hogy visszaadta a tánc örömét az életembe, hanem megtanított arra is, hogy a legnagyobb kihívásokon is át lehet jutni a megfelelő segítséggel.